Makó-Erdély-Makó-Kiskunság
2011. július 18-22.

Nagyon vártam ezt a túrát - a tavaszi bordatörésem miatt kihagyott Albániát akartam vele pótolni... Ez volt az első "nagy", többnapos túrám, itt vizsgázott minden: a csomagolástechnika, a válogatás, a cuccok minősége, az előregondolkodás. Az indulás előtti délben még nagy tanakodás a fórumon az oldaldobozosok és az ellenzők közöt - de délutánra meggyőztek engem is, hogy nem lesz az doboz jó. És tényleg nem lett volna jó, így is ugyanannyi cucc fért el az ülésre fogatott katonai zsákban, mint ami a dobozokba jutott volna. Doboz le.
Előző nap még visszavittem a szemét kínai 80 centis pókot a Corába - és még nekik állt feljebb, hogy 3-4 cm-t nyúlik ez, semmi baja... Aztán meg, hogy ki van bontva, ezt már nem tudják eladni. Mondom, ez a szemétbe való, nem vissza a pultra! Látták, hogy nem tágítok, így visszaadták az árát, amin vettem normálisat a szomszéd Praktikerben. Ha már ott jártam, 2db 5m-es spanifert is beszereztem, jó lehet az akákmihez :-) És lőn, a csomagot nagyon szépen le tudtam vele fogatni a motorhoz, a gumipók megakadályozta a remegést, együtt nagyon jók voltak.
Az indulás előtti nap még befülelt egy motoros segítség: egy Szerbia közepén lerobbant BIG-es házaspárnak küldtek cserealkatrészeket hozzánk Szögedre, ezekkel még át kellett ugrani Szabadkára, hogy ott a helyi postára feladva eljusson hozzájuk. Megvolt ez is, nagyon köszönték, mindenáron hálálkodni akartak :-) Mondom (írom) nekik, hogy majd segítsenek ők is valakinek ilyen helyzetben - és bizony nekem is jól jött "cserébe" ugyanez - de majd mindent idővel.
Két éjszakának néztünk elébe, sátor, matracos önfelfújó (praktikus!!) hálózsák. A sátor alá nem kaptam műa-ponyvát, csak 15 m2-es volt, annyit meg nem adtam érte... (szerencsére, mert most, egy hónappal később, anyósomnál találtam 3db, 2x3m-es, bontatlan csomagot. Le is nyúltam egyből mindet.
A sátor is új szerzemény, kipróba. Feláll, klassz. Csak a hálózsák nem fér el benne - a fejem kilóg az ajtón :-( Majd megoldjuk valahogy a hegyekben, most nem foglalkozom "ilyen" apróságokkal, hogy nem férek be a sátorba... És lám, megoldódott "magától" a probléma! (de ezt is majd az idejében)
Tudományos alapokra helyeztem a készülődést, ekcel'tábla mutatta az utat. 50x átolvastam, kiegészítettem - és indulás előtti este a "papíros" résznél megnéztem a zöld-kártyát: vazz, egy hete lejárt :-( Hát bizony éjjel nem fognak nekem ilyet varázsolni... Ilyenkor jó, ha az embernek két egyforma gyártójú, azonos színű és hasonló rendszámú motorja van :-)) A kis ybr papírját átpakoltam a tenere forgalmijába - egy külföldi rendőri ellenőrzésen, ahol csak azt nézik, hogy megvan-e, ott átcsúszhat... Szerencsére nem volt rá szükség sehol.
Mindent becsomagoltam, reggel már csak fel kellett málházni. Dukai Zolinak útbaestem, itt találkoztunk, felpakoltunk - és egy gyors olajszint ellenőrzés és utántöltés, mert ekkor derült ki, hogy valahol bizony kifúj! (az olaj-légtelenítő csavarra gondoltam - de nem ez volt). A tenerét persze nem olyan fából faragták, hogy könnyű lenne bele olajat önteni - túl is folyt persze - nem baj, majd leég a kipuffról... Nekiindulunk, át az új Tisza-hídon a Sportcsarnokhoz, onnan már Takival és Ronyával is társulva. (rémlik, mintha hárman lettek volna - de már nem emlékszem, ki lehetett velük. Ati talán?)
A határ után pénzváltás - fogalmam se' volt mi mennyi, 15 eFt-t beváltottam, tartaléknak ott a kártya a nagyobb benzinkutakhoz. Több csoportra szakadoztunk - és senki nem tudott semmit. Egyszercsak valaki elkezdett mutogatni, hogy akkor, indulás! Gyorsan felkaptuk magunkat, aztán go! Én vmi külföldi csoportot vágtam éppen ketté - de rendesek voltak, nem fékeztek ki sehol :-) Arad körül a "szokásos" dugóban előrecsorogtunk - bár a 30 mocira nem tervezett senki helyet, én a csapat második felével már tökön-paszulyon keresztül közeledtem. Aztán egyszercsak eltűnt előlünk mindenki :-( Mentünk, mendegéltünk, a track megvolt, gondoltam, hogy valahol majd összevárnak minket. Aztán a solymosi vár után egy nagy parkolóban félrehúztam a kis csapatomat (kb 8-10-en lehettünk), hogy itt most akkor 5 perc szünet. És csodálkoztunk erősen, amikor egyre nőttünk a befutók miatt... Olyanok is jöttek, akikről tudtuk(hittük?), hogy előttünk voltak... Röpke negyedóra alatt nagyjából mindenki előkerült, teljes lett a csapat, mendegéltünk tovább. Helységneveket ne várjatok tőlem, néztem a lila vonalat a gps-en, a nevek kisbetűre voltak állítva :-(
A következő megálló az aszfalt végét is jelentette egyben - itt is volt kis pihengetés, kaja, pia, nők. Volt egy szőke, csinos és egy 750-es gépen ám!!

Emelkedett az út, keskenyedett is, porolt is rendesen - aztán egyszercsak dönget szemben egy bika lefelé - hát erősen elgondolkodtam, hogy a torreádorok mit szoktak ilyenkor csinálni - de szerencsére ő jobban félt tőlem és elbujdokolt. Pár db, hónapos malacot majdnem elrejtettünk vacsorára, de ők is gyorsak voltak. Volt néhány, kővel felszórt rész, azokon lehetett rinyálni rendesen - de nem lett baj.
Átkeveredtünk egy víztárolóhoz, aztán a távolban - a fehér vitorla helyett egy szép kerek, fekete felhő... A csapat első defektje is befigyelt. Megyünk tovább, kis aszfalt. A kanyarokban olyan "valami nem tetszik az elejével" érzés :-( Egy tetőn kiállok oldalra, hát lapos rendesen :-( A vége megáll mögöttem, még pumpálni is segítenek. Tovább a többiek után! Két-három faluval odébb utolérjük a német hadtestet, csomagtartó-törés :-( Ha már úgyis megálltunk, beöltözünk, mert igen csúnya lett az az előző felhő. Kis idő múlva rákezdett az eső és páran előre indultunk egy benzinkúthoz, segíteni úgyse tudtunk. Beálltunk a kútra az eső elől - szendvics, víz, kaja. Egyszercsak kiszúrom, hogy már megint laposka az első - ez bizony lukas :-( Mire kibontakoztam az esőruhából, a német srácok már fel is polcolták a motort és a már kerék is kint volt :-) Kiderült, hogy a szerelővasam nem az igazi- cserélnem kell majd. Jött a kölcsön belső is - de visszautasítottam, mert itt bizony ragasztás lesz! TipTop készlet, folt elő - vazze, a ragasztó a biciglis csomagban maradt, itthon :-( A kölcsön ragasztó már jött is - gumi vissza, fújás, gyerünk a többiek után! (másnap derült ki, hogy "egy kicsit" elfelejtettük felpattintani a gumit a felnire - az "ütésre" én azt hittem, hogy a szokásos román utak hintáztatnak... Hazáig kibírta :-)
Délután is átmásztunk vmi hegyen - szakadó esőben csapatni a földes makadámon, ahol szembe a nyomon jön a patak - klassz volt!!!

A következő hegyről lefelé összevártuk egymást megint - meg az eső elmúlására is apelláltunk. Egyszercsak - senkitől nem zavartatva - 10 perc magányos álldogálás után a motor gondolt egyet, és átborult a másik oldalára... Semmi baj, felállítjuk - és a nagy füves területen fellelhető egyetlen kődarabon sikerült landolnia a kézvédőnek - a 9-10 mm-es aluban akkora kanyar lett, hogy csak na :-( Kicsit feljebb emeltem, hogy fékkar elférjen alatta, és már vártunk is szorgalmasan tovább az eső végére :-( Amikor már mindenki elunta az átázott ruháit/csizmáját, rábeszéltük a "főnököt", hogy ebből bizony panzió lesz éjszakára, célozzuk meg Bogatelepet. Nem könnyen, de beadta a derekát. A pietroasa-i bekötő valami (mert út régen lehetett...) emberes volt, a kocsik 30-40-re is fel tudtak gyorsítani néhol. Mi meg szépen kiálltunk, a szakadó esőben 80-nal ellibbentünk mellettük - a tócsák miatt úgyse láttuk, hogy 2-3 vagy 20 centis a kátyú. Meg, mindegy is volt, csak húztuk neki! A Boga Gyöngyében egy helyi kiránduló tudott tolmácsolni, és kiderült, hogy szívesen látnak 30 mosdatlan, ámbár szarrá ázott motorost :-) A cuccokat ki tudtuk teregetni a kazánházban, reggelre csontszáraz lett minden:-) Kaja viszont nem volt, a hozott anyagra építettünk. Egy fagyasztott miccsel bepróbálkozott a Főnök - nem rajta múlt :-( Sárvi hátsókerék-csapágya megadta magát, német barátainknak sikerült kieszkábálni, amikor mi már egészen feladtuk és már a csapágyházat akartuk fűrészelni kínunkban. Reggel irány a csapágybolt, utána összerak, go!
Második nap:
A cuccok megszáradtak - a hálózsákom is, mert nem gondoltam eléggé át azt, hogy a hátizsákom nem vízálló... Amíg vártuk Sárvit, volt idő szépen összecuccolni - és most már be is csomagoltam a hátitatyót. Szükség is volt rá sajnos. Az útjavításoknál félsáv, lámpás irányítással. Érdekes, a többség be is tartotta a piros jelzést - de aki nem, az vajon mire gondolt? Hogy erősebb, mint a vele szemben közeledő kamion? Nekem könnyű volt az enduróval az építési részre leugrani mögüle :-)) Előresiettem egy kompresszort keresni - kiugratni a felnire az első gumit - ami tegnap elmaradt. A kompri nem volt jó, 3,5-ig nyomott csak, ez meg nem volt elég. Uzsgyi a többiek után. Kicsit zötyköklődött az eleje, de a román utaknál úgyis mindegy volt...
Jöttünk-mentünk. A napi utolsó hegy előtt megálltunk bevásárolni - itt Ales új barátot szerzett, aki nagyon magyarázott neki :-)) Fel a gyalui havasokba, fent lesz a szállás. A "szokásos" döngetés fölfelé, aztán az utolsó párszáz méter frissen szórt zúzalékkő. Nekem nem volt vicces :-( Odafönt köd, és eső és hideg. Mire a teljes banda felért, Takiék is előkerültek a hegy másik oldaláról, valamint a fent tanyázó pásztoroktól megtudtuk, hogy nem kellene erőltetni a beköltözést a két használhatónak tűnő faházba... Mivel úgyis csak max 10-en fértünk volna el, nehéz szívvel elhatároztuk, hogy ismét panzió után nézünk. Döngetés lefelé, aztán irány MamaUta. AHol kiderült, hogy nincs hely, de "cserébe" a meleg kajára is kell várni vagy másfél-két órát... SZétszakadtunk háromfelé és így alukáltunk. Reggelre csontszárazok voltunk már megint - 20 lei/fő-ért!!
Reggel legalább nem esett, közkívánatra a főnök beiktatta a Nagy Bihart az útvonalba. Döngetés. Szemerkélő eső, köd, hideg. A lehajtott plexi párásodott, felhajtva bevert az eső, jobbra szakadék, balra hegyoldal, szemben patak :-) Szerencsére DRobi a felső elágazáshoz kiállt integetni - mert a ködben bizony a Pádisig mentünk volna. Fönt 3 fok, erős szél, köd. Pár gyors fotó, gurgula lefelé. A ménes elillant, de lejjebb már egészen kitusztult néhol. Csodálatos hegyek. Odalent összevárás megint. Jön egy lassú motoros - ez Gerke! De miért ilyen lassú!? :-) Hátsó defekt. SOk kép, amint 20-an nézzük, hogy milyen szépen dolgozik...
Kis aszfalt, aztán a hegyen át tudtak egy rövidebb utat Menyházára :-) Természetesen átmentünk. A már szokásos eső velünk volt, de lefelé már napsütésben értünk be Menyházára. Kis pihi, csizma-zokni szárítgatás - aztán irány a világosi vár. Klassz volt ez is fölfelé - bár az erdei átkötő nyereg átázott sár, befedve lehullott falevelekkel. Idális csúszda - és még én is megúsztam... Fönt Gerke beküldte a motort a várba! Mi gyalog mentünk - a gyalog is baromi keskeny úton - a motornyomok után. Odafönt/bent aztán megadtuk a választ: két/több motor már nem fért volna el a várban, ezért mi inkább lent hagytuk és gyalog jöttünk... A kilátás csodálatos - mint mindig:-) Gerke megmutatta, hogyan is lehet motorozni - Takiék erős triál útján szaladgált föl-le, mi meg csak ámultunk - és lassan elindultunk a motorokhoz aztán hazafelé. Föntről látszott egy jó kis felhőszakadás Aradon - úgy nézett ki, hogy pont elkerülhetjük. De nem jött be... Mire belebújtam az útépítő-sárga cuccomba - úgy nagyjából el is állt. Nem baj, nyargaltam a többiek után, és egy vasúti átjáróban összeállt a banda. Nyomtuk a határig, tankoltunk, aztán már a makói vágott leves illata volt az orrunkban...
Makó egy felhőszakadással fogadott minket - a sok szép erdélyi sarat mind lemosta a motorokról :-( Mire átértünk a kempinghez, persze minden elállt. Jó érzéssel gurultam be a vendeglátókhoz - megcsináltam/(tuk), nem volt bukás, sérülés!! Huhh, jó volt!
A leves illata szállt, segítettünk teríteni, ismerkedés, anekdotázás: papírkutya Kálmán és SzopolCica Taró :-)) Három púpos tányér, elismerő kül(és bel)földi dícséretek, aztán vérmérséklet szerint ki-ki nyugalomba. Sátor helyett a kényelmesebb ágyat választottam - nem kellett legalább kicuccolni. (mellesleg az eső is rákezdett újra...)
Reggel behoztam a rozzantakat a Yamahához, sok 750-es hátsó betétje elfogyott. Taki úgyis idejött értük, innen indultak a szombati homokozáshoz. Elkísértem az aszfalt végéig őket, aztán kényelmesen vissza. Délután páran elgurultunk Ópusztaszerre. Mire odaértünk, leszakadt az ég :-( Szalix Lacit megismeritek, ő az, aki egy szál pólóban nyomja a szakadó esőben :-) Drobival kicsit offroadozni akatunk - de a mocsári gumikat otthon hagytuk, így beültünk egy jó kis beszélgetésre a csárdába. Elállt az eső végre, elindultunk visszafelé - de Sándorfalván utolértük a felhőnket. Behoztam a "népeket" Szegedre, Lacinak egy pulóvert, Buchonak egy dzsekit adtam Makóig.
A vacsi ismét elbűvölő, a társaság jó, az ágy éjfél után már hívogató...
Reggel 100 tojásos rántotta, búcsúzkodás, hazafelé.
Jó volt, köszöm a szervezést, a helyet, a kaját és, hogy veletek lehettem!

IV. Transylvánia trip és egy alföldi csapatás története

Dátum: 2011.07.18-22.