1976-ban az XT
500 elindított egy irányzatot, ami hamarosan
nagy lendülettel terjedt el Európában. A
többfunkciós enduro a legtöbb európai országban
sikert aratott. A kaland és a más földrészekre
való eljutás álma a Párizs-Dakar Rallyn
érte el csúcspontját, a Yamaha Motor Franciaország
módosított, úttörő XT 500 motorjával.
Különös
elgondolás?
Természetesen a Yamaha európai terméktervezése
elsajátította ezt az új piaci trendet.
Nagy meglepetést okozott a japán központban,
1981-ben, amikor azt javasolták, hogy
gyártsanak a rally gépek mintájára
egy 30 literes üzemanyagtankkal, valamint
egy nagy egyhengeres vagy ikermotorral
ellátott replikát. Ez az elképzelés
elég érthetetlen volt a japán vezetés
számára, akiket még nem érintett meg
a kaland szelleme, és senki sem tudta
elképzelni, hogy egy normális motoros
ekkora üzemanyagtartályokkal akarna
motorozni. Végül a mérnökök elfogadták
a kihívást, és 1983-ban megalkották
az első Ténéré-t.
Megjelenés és funkció
A Párizs-Dakar Rally a népszerűsége
csúcsán volt. A Rally egyik legnehezebb
szakaszának számító sivatagról elnevezett
Ténéré kiváló utazómotornak bizonyult,
képes bárhol haladni, egyszerű fenntartani,
megfizethető és komoly kinézetével
igazán tekintélyt parancsoló. Hamarosan
a Ténéré a Yamaha egyik "bestsellere"
lett! Az első tíz évben összesen 61
000 darab 600-as és 660-as Ténéré-t
adtak el Európában, ebből csak Franciaországban
20 500-at.
Proto: Ténéré
550
Sketch: Ténéré
600
Production
model: Ténéré 600
Modellfejlesztések:
1983. Első generáció: az új kategória
A 34L-es típuskóddal ellátott XT600Z-t
a párizsi motorkerékpár kiállításon
mutatták be 1982-ben. Az első színösszeállítása
legendává vált: a Yamaha márkaszíneit
idéző fehér és piros, valamint a Yamaha
Motor France (Sonauto/Gauloises) versenycsapat
színeit jelző kék és fekete.
Az első Ténéré számos újítást hozott
az enduro szegmensbe, mint pl. az
első tárcsafék, amikor a dobfék volt
az elterjedt, vagy a progresszív,
alumínium lengőkaros Mono Cross felfüggesztés,
amelyet 235 mm-es kerékút jellemzett.
Az első villa is hasonló jellemzőkkel
rendelkezett: 41mm-es, levegő-rásegítéssel,
235mm-es rugóúttal. Az 595 köbcentis,
alacsony fordulaton is nagy leadott
teljesítményű motor (az XT550-es felfúrt
verziója) 43 lóerős volt, és 160 km/h
a végsebességre volt képes. Nem volt
önindítója, csak berúgó karja, viszont
30 literes tankkal rendelkezett!
Az 1VJ betűkódú második generációs
Ténéré XT600Z-t 1985 végén mutatták
be a lelkes tömegeknek, Párizsban.
Az új motor nagyon hasonlított a gyári
rally motorra, igaz a tankja "csak"
23 literes volt, részben azért, mert
a légszűrők átkerültek az ülés alól
a tank alá. A nagyobb szelepeknek,
a módosított porlasztóknak, valamint
az új légszűrőnek köszönhetően a teljesítmény
46 lóerőre emelkedett, az elektronikus
önindító pedig hozzájárult a motor
kényelmesebb mindennapi használatához.
A Ténéré csúcssebessége ekkor 163
km/h volt.
A teljesen újratervezett, 3AJ betűkóddal
ellátott, harmadik generációs XT600Z
teljesen különbözőnek tűnik, és ismét
közelebb áll a rally verzióhoz. A
dupla fényszórós, nagy vázszerkezet,
a hozzá tökéletesen illeszkedő 23
literes üzemanyagtankkal újdonság
volt ebben a kategóriában. A motor
is jelentős változásokon esett át:
módosították a hengerfejet, és a hengertest
nagyobb hűtőbordákat kapott. A hatékonyabb
hűtés érdekében megváltoztatták a
motor kenési rendszerét, lerövidítették
az első sárhányót. A fékrendszerben
a hátsó féket tárcsafékre cserélték,
ami javította a fékhatást.
1991. Negyedik
generáció: új, ötszelepes, 660 köbcentis
motor
Nyolc évvel az első Ténéré megjelenése
után a Yamaha folytatta a legendát,
és bemutatta az XTZ 660-as Ténéré-t,
amelyet - a Yamaha hagyományainak
megfelelően - a legújabb motor- és
váztechnológiával fejlesztettek ki.
A Yamaha egy kifinomult, ötszelepes,
folyékony hűtésű, 48 lóerős motort
használt, ami első ránézésre ellentmondott
az egyszerűség koncepciójának, ennek
ellenére garantálta a megbízhatóságot,
minimális karbantartást igényelt,
és figyelembe véve a környezet védelmét
is.
Ebben az időben, az új trendnek megfelelően
a közúti használat jellemzőbb volt,
mint az offroad. Ezáltal az új Ténéré
karcsúbb és kevésbé robosztus volt,
mint azelőtt, a lengéscsillapítók
rövidebbek voltak, az üzemanyagtartály
pedig csak 20 literes.
Az ötszelepes XTZ Ténéré utolsó generációja
1994-ben jelent meg. Ez az utolsó
fejlesztés, amelyet a híres 750 köbcentis
XTZ 750 Super Ténéré ihletett, teljesen új,
áramvonalas, két első fényszórós burkolattal
készült, a motoron és a vázon nem
végeztek jelentős módosításokat.
"Azt gondoljuk, itt az ideje,
hogy egy megújított koncepcióval térjünk
vissza." - mondta Hiroo Saito,
a Ténéré projekt vezetője. "A
Yamaha sokáig hiányzott a rally túra
szegmensből. Az első Ténéré széria
1983-ban erősen befolyásolta a kategóriát.
Az új XT660Z Ténéré mindennel rendelkezik,
ami az eredeti koncepciót sikerre
vitte: egyszerű, törhetetlen, praktikus,
könnyű, valamint erős egyhengeres
motorral rendelkezik, és kifejezetten
alkalmas offroad használatra is".
A jelen: 1200-as Super Tenere kombinált fékrendszer ABS-szel kiegészítve, elektronikusan változtatható teljesítmény-karakterisztika, elektronikus gázkar (ride-by-wire), kipörgésgátló, kardántengely hajtja majd a hátsó kereket, oldalt helyezik el a hűtőket, és soros, kéthengeres motort kapott. A blokkon belül a hajtókarokat 270°-ban ékelik el egymástól.
